Schmidt Mária: állandósult politikai polgárháború folyik Magyarországon

Budapest,  2007.  október 9.,  kedd  (MTI)   - Permanens polgárháború folyik Magyarországon,  holott az elmúlt másfél évszázad arra figyelmeztet,  hogy akkor ment jól az országnak, amikor a kompromisszumok,   a kiegyezések lehetővé tették a reális célok elérését - hangsúlyozta Schmidt Mária történész,  a Terror Háza Múzeum főigazgatója az MTI-nek adott interjújában.

Mostanra már szinte kezelhetetlenné válik a háborús hangulat, amely gyakorlatilag a mindennapokat is megüli. A helyzet kilátástalannak tűnik,  a politikai elit a saját alkalmatlanságáról állít ki bizonyítványt azzal,  hogy képtelen kompromisszumra, kiegyezésre,  holott maga az élet kompromisszumokból,  kiegyezésekből áll;  az ember a mindennapi életében számtalan kompromisszumot köt, ha úgy tetszik kiegyezik a környezetével - mondta.

Schmidt Mária szerint a kompromisszumokra való képtelenség azzal is magyarázható,  hogy ˝még mindig a mindent vagy semmit logikájában gondolkodunk˝,  több mint két évszázada,  a francia forradalom óta a forradalmi változás pozitív,   ígéretekkel teli fogalommá lett,  míg a kiegyezés és a kompromisszum általában negatív értelmet kapott.  Minderre ráerősített a kommunista, szocialista korszak forradalminak mondott romantikája.

Ugyanakkor Magyarország történelme az elmúlt másfél évszázadban azt mutatja, hogy ˝Magyarországnak mindig akkor ment jól, ha a realitásokat figyelembe véve képes volt jó kompromisszumokat kötni, képes volt a helyzetét reálisan mérlegelni, megvalósítható célokat tűzött maga elé:  konszolidációs időszakokat tudott kiérlelni˝  - hangsúlyozta a történész.

Példaként említette az 1867-es ˝történelmi˝ kiegyezéssel kezdődő,  1914-ig tartó korszakot,  majd az első világháború befejezése utáni,  az 1920-tól 1938-ig terjedő időt,  végül 1956 nemzeti tragédiáját,  a megtorlások szörnyű éveit követő időszakot, az 1963 utáni majd negyed évszázadot.  Szerinte ezekben a korszakokban az volt a közös, hogy a magyar politikai elit képes volt a kiegyezésre az emberekkel, képes volt az adott körülmények figyelembe vételével az ország helyzetét reálisan mérlegelni és ez alapján megvalósítható célokat tűzött ki, azaz, képes volt konszolidációs időszakot kiérlelni.

Az 1989 utáni úttévesztést Schmidt Mária szerint több tényező egybeesése okozta.  Egyrészt a Kádár-rendszer jórészt az ország súlyos eladósításával teremtette meg az akkori kiegyezés kereteit, másrészt - és szavai szerint ez volt a legnagyobb probléma -  ˝azt hittük,   és azt hitették el velünk,  hogy mi valamiképpen győzteskéntléptünk át az új rendszerbe˝.

˝Szabadok vagyunk és demokráciában élünk, de a harmadik világháborút, a hidegháborút elveszítettük˝ - mondta, ami szerinte azt jelentette,  hogy 1989-re a magyar gazdaság romokban hevert.  Az ország azonban illúziókban ringatta magát: ˝azt hittük, hogy valami jár nekünk a Nyugattól, azt képzeltük,  hogy a határok megnyitásával mi buktattuk meg a kommunizmust˝.

A magyar politikai elit nem vette figyelembe a világban zajló nagypolitikai játszmákat, azt, hogy milyen következményekkel jár a szovjet világbirodalom összeomlása, az egypólusú világ kialakulása, a globális nyitás, illetve az új játékosok megjelenése a világpolitika színterén - folytatta.

Schmidt Mária szerint mindezek következtében a magyar politikai elit XX. századi politikát akar folytatni a XXI. században is,  nem képes átlépni egy teljesen megváltozott világ koordinátarendszerébe.  Ez az elit nem ismerte fel, hogy szükség lett volna a megegyezés egy olyan gazdaságpolitikai,  bel- és külpolitikai programban,  amely az ország fejlődésének alapját jelenthette volna a XXI.  században.  Ehelyett az elit állandósult polgárháborúba bonyolódott.

A politikai elit nagy része semmibe veszi a választópolgárokat, mert azt gondolja, hogy demagóg másfél szavas mondatokkal ki lehet elégíteni őket, azt hiszi, hogy a fejük felett kell meghozni a döntéseket. A politikai elit nagy része félreérti a helyzetet, mert a politikai szolgálat: nekik szolgálniuk kellene az országot, nem pedig személyes hasznot húzni a politikából - mondta.

Különösen lesújtó véleményt fogalmazott meg Schmidt Mária a jelenleg kormányon lévő erőkről, személyesen a miniszterelnökről. Szavai szerint ez a kormány az egymást követő ötletrohamokkal percpolitizálást folytat, mert számára már csak a következő perc túlélése a legfontosabb feladat, a miniszterelnök ámokfutáshoz hasonló reformőrületbe kezdett.  Szerinte a teljes mélypontot jelenti az, hogy a kormányfő képes volt a nyilvánosság előtt kijelenteni: korábban - miniszterként - látatlanban írta alá az elé tett dokumentumokat és ezekért ő nem vállal felelősséget.

Schmidt Mária hangsúlyozta, hogy a XXI.  Század Intézet éppen azért indított vitasorozatot a mai magyar valóság legfontosabb kérdéseiről eltérő politikai nézeteket valló közszereplők részvételével, hogy ˝elméleti muníciót˝ és példát adjon a gondolat nélküli, rendkívül alacsony színvonalú magyarországi politikának.

˝Szerintem sokkal több mindenben egyet lehetne érteni, ha képesek lennénk egyáltalán eljutni oda, hogy a másikat meghallgassuk˝ - mondta.  Hozzátette, a vitasorozatot sokan figyelik, de a hivatalos politikai elit számára a mindennapi adok-kapok mellé - amelyről azt hiszik, hogy jól el lehet szórakoztatni vele az országot - már nem fér bele semmi.

 

Vissza

Szakma | Közélet | Galéria | Fórum | Vendégkönyv | Levélírás | Fejlesztette: CENTER.HU Kft.