Ploszkina Vaszil: Schmidt Mária: „ A demokráciában a társadalom minden tagjának megvan az egyéni felelőssége is.”

Schmidt Mária Ukrajna érdemrendjének kitüntetettje, ismert történész a Terror Háza Múzeum főigazgatója a Hromada kérdéseire válaszolt.

Schmidt Mária:
A demokráciában a társadalom minden tagjának megvan az egyéni felelőssége is

Ön szerint milyen hatással van a közép-európai országokra, hogy Ukrajna 20 éve független?

Felemelő érzés volt, amikor Ukrajna 1991-ben kivívta függetlenségét. A Szovjetunió összeomlásakor az ukrán nép nagyon nehéz körülmények között élt, de megőrizte kultúráját, erős nemzeti identitással rendelkezett. Nálunk is és Önöknél is a rendszerváltoztatáskor az emberek tele voltak illúzióval. Az elmúlt 20 évet még sem szabad kudarcként megélnünk, hiszen mind két ország a nehézségek ellenére is nagyon sikeres. A legnagyobb kincset mondhatjuk végre magunkénak: a szabadságot. Végre elérkezett az idő, hogy senkiben nem merül fel, hogy van-e létjogosultsága egy önálló Ukrajnának.

Véleménye szerint miért létezik még mindig kettős mérce a fasizmus és a kommunizmus tetteinek megítélésében? Hogyan magyarázható, hogy az emberek határozottan elítélik a nácizmus rémtetteit, mint például a holokausztot, azonban nem tapasztalunk hasonló egységes reakciót a legalább tízmillió áldozatot követelő, 1932-33-as mesterségesen előidézet éhínség kapcsán?

Azért tapasztalható ez a kettős mérce, mert a Szovjetunió legsötétebb időszaka évtizedekkel azelőtt volt, hogy a birodalom összeomlott. Ez más megvilágításba helyezi az eseményeket. Másrészről pedig a nyugateurópai véleményformálók végig kollaboráns magatartást folytattak a Szovjetunióval kapcsolatban. Úgy gondolták - és ebben igazuk is volt, - hogy a kommunista országokban az új jövőn kísérleteznek. Ha az eredmény sikeres, átveszik, ha nem, nekik nincs semmilyen vesztenivalójuk. Nagyon cinikus magatartást tanúsítottak. Harmadrészt az sem áll érdekükben, hogy azokat a kérdéseket, amiket feltettek a náci rendszerrel kollaborálóknak, azokat most velük szemben is megfogalmazzák. Mindezek ellenére azt hiszem, hogy a munkánk nem hiábavaló: az utóbbi években nagyon sokat elértünk ezen a területen, hiszen 2003-ban mi is rendeztünk kiállítást és nemzetközi konferenciát a Holodomorról a Terror Háza Múzeumban, a Duna-parton emlékmű is áll a szörnyű események áldozatainak emlékére. Mi magyarok is emlékezünk, és nem felejtünk, hiszen az ukránokkal közösek a történelmi és kulturális gyökereink. Együtt szenvedtünk a 20. századi kommunista elnyomástól, és hiszek abban, hogy közös lesz a jövőnk is. Személy szerint nagyon támogatom Ukrajna uniós tagságát.

Ön szerint az ukrán társadalom kudarcot vallott akkor, amikor nem tudott élni az ún. Narancsos forradalom kínálta lehetőségekkel?

Nem gondolom, hogy a forradalom kudarcba fulladt volna. A keleti és nyugati orientációtól függően Ukrajnában is politikai küzdelmek folynak. Nem könnyű a feleknek a különböző érdekeket összebékíteni. Ukrajna szomszédos Oroszországgal és immár határos az Európai Unióval is. Határozottan vallom, hogy Oroszországnak is ott a helye az unióban, hiszen Oroszország az öreg kontinens része, és ahogy a történelemben korábban, úgy most is meghatározó erő Európában. így közös a jövőnk is. Ideje, hogy az európai nemzetek az orosz és az ukrán kérdést nagyvonalúan kezeljék, sokkal kiszámíthatóbb lenne mindkét ország jövője.

Sajnos tanúi vagyunk annak, hogy bár Európa kezet nyújt Ukrajnának, de igazán csak Magyarország és Lengyelország tesz valamit azért, hogy Ukrajna Európa része legyen. Mivel magyarázható ez? Ez vajon Európa tehetetlensége vagy óvatossága?

Ez részben az európai vezető politikusok rövidlátásnak számlájára írható. A jelenlegi gazdasági és társadalmi válság idején pedig a kislépések politikája nem vezet sehova. Az Európai Uniónak most kell elgondolkoznia a jövőjén, melyet igen nehéz elképzelni Ukrajna és Oroszország nélkül, sőt Törökország nélkül. Számomra lenyű¬göző, hogy Ukrajna több évszázadnyi elnyomás után le¬rázta magáról az idegen megszállást, és most megmutatja a világnak, hogy igenis van benne gazdasági és politikai potenciál.

Ezzel együtt olyan hangokat is lehet hallani, hogy mivel Európa napjainkban krízisben van, ezért Ukrajnának felesleges csatlakoznia az EU-hoz. Tényleg ilyen rosszul áll az unió szénája?

Európában vezetési, társadalmi és ebből következően gazdasági válság van. Ha megoldja a vezetési és a társadalmi válságot, akkor magától megoldódik a gazdasági recesszió is. A problémát abban látom, hogy Európa jelenlegi vezetői azt gondolják, hogy a gazdaságot kell kislépésekkel korrigálni, és a hibák kijavítása eredményt hozhat, de szerintem ez a hajó már elment. Európának meg kell újulnia, és fel kell ismernie, hogy Európa népei csak egymást segítve tudnak maguknak a 21. században esélyt teremteni.

És nem gondolja, hogy csak látszat, hogy Ukrajná¬nak esélyt adnak az EU csatlakozásra, közben Brüsszelben csak játszadoznak Kijevvel? Nem gondolja, hogy egy 46 millió lakosú ország ígéretes piaccal és jelentős agráriummal megijeszti a tagországokat, akik nem akarnak egy komoly versenytársat látni a klubban?

Nem látok itt semmilyen problémát. Az unióban van még néhány nagy ország, ott van például Lengyelország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország... Tehát szerintem Ukrajnának helye van az unióban. Ez nem is vitás! Inkább örülni kellene annak, hogy milyen nagy lendületet fog majd adni a tehetséges ukrán nép az európai közösségnek.

Ön elismert személyiség Magyarországon és a határon túl is, valamint Ukrajna, Lengyelország és Románia is kitüntette. Mit jelentek az Ön számára ezek a díjak? És, hogy érzi, mennyire veszi igény be a magyar kormány az Ön tudását, tanácsadását ahhoz, hogy megértse, milyen átrendeződés zajlik napjainkban Ukrajnában és Kelet-Európában?

Juscsenko elnök kitüntetése nagy büszkeség számomra, hiszen nagy tisztelője vagyok. Továbbá ezek az elismerések azt bizonyítják, hogy értékelik azokat a gesztusokat, amikkel a szomszédos országok közötti együttműködés fontosságát hangsúlyozzuk. Erőt kell merítenünk az elmúlt évek tapasztalataiból, hogy összefogjunk és határozottan tudjuk az érdekeinket képviselni a nyugati országokkal szemben. Ne engedjük, hogy megosszanak és állandóan egymás ellen fordítsanak minket, mert ez egy nagyon olcsó és régi trükk a részükről. Azt hiszem, ha bizonyos területeken együtt tudunk működni, mint például a kommunista bűnök feldolgozásában, akkor ezt megfelelő hangsúllyal tudjuk képviselni az unióban.
A történelemben nincsenek lezárt fejezetek, ezért minden nemzetnek a legfontosabb feladata, hogy megőrizze az identitását és a szuverenitását.

És véleménye szerint, mit tehetnek az országaink, hogy jobban ismerjék őket a világban?

Sajnos gyenge a „soft” politikánk: nem vagyunk képesek a populáris kultúra nyelvét beszélni, nem dolgozunk az arculatunkon. Filmeket, sorozatokat kellene készítenünk, nagy sztárokkal egyszerű emberi történetekről, amik széles nézőközönséget vonzanak. Ott kell lennünk a populáris zenében, művészetekben, mert csak ezen keresztül lehet megérinteni az emberek szívét. Ha pedig már megérintettük a szívüket és felénk fordultak, akkor már tudunk nekik tudást is adni. Ehelyett állandóan azzal vagyunk elfoglalva, hogy elmondjuk a szenvedéseinket, de az a panaszkodás szintjén nem érdekel senkit, nem úgy, mint a nemzeti hősök, vagy az ismert történelmi sze¬mélyiségek élete. Olyan filmeket kell gyártani, ami után mindenki azt mondja, hogy „Hú, ezek az ukránok, vagy magyarok! Nahát, ezek tudnak valamit!” Ez még csak nem is pénzkérdés, hanem akarat kell hozzá. Ráadásul tehetséges emberekből sohasem szenvedtünk hiányt.

Hol hibázik Ön szerint az ukrán politikai elit, hogy olyan nehezen megy Ukrajnában a demokrácia?

Higgye el nekem, demokráciában élni sehol sem könnyű. A demokrácia egy nagyon nehéz rendszer, amely nagyon sok problémát vet fel. A demokrácia egy módszer arra, hogy kompromisszumokat lehessen kiharcolni, amelyek aztán továbbviszik az embert, de minden egyes percben meg kell érte harcolni. És azért is nehéz demokráciában élni, mert ez felelősséget vár el mindenkitől, de az emberek ezt nagyon sokszor nem akarják vállalni. Emellett nem gondolom, hogy Ukrajna rosszul állna a demokrácia terén. Minden államban a helyi sajátosságoknak megfelelően fejlődik a demokrácia, melyre hatással van az ország történelme és hagyományai, valamint az, hogy a politikai elit mennyire képes a párbeszédre és milyen ütemben kész a reformok bevezetésére. A demokráciát folyamatosan tanulni kell, különben fennáll a veszélye, hogy ugyanazokat a hibákat ismételten elkövetjük. Példa erre a volt ukrán miniszterelnök, Julija Timosenko bebörtönzése. Nagyon remélem, hogy tisztázza magát a vádak alól, és szabadon bocsátják. Ugyanis nem vet jó fényt egy államra, ha a vezetői egymást börtönbe zárják.

Végül mit kívánna az ukrán népnek függetlensége 20. évfordulója alkalmából?

Azt kívánom Ukrajnának, hogy legyen túl a nehézségein! Bár akkor újabb kihívások jönnek, de ezek nélkül nincs fejlődés sem. Valamint, hogy legyen optimista, és önbizalommal nézzen a jövőbe. Minden oka megvan rá, hisz ez egy sikeres 20 év volt.

Köszönjük a beszélgetést!

Összeállította Ploszkina Vaszil

Vissza

Szakma | Közélet | Galéria | Fórum | Vendégkönyv | Levélírás | Fejlesztette: CENTER.HU Kft.