„Mindig van egy gonosz nő, aki mozgatja a szálakat”

Vannak nők, akik körül mindig forr a levegő, akik nem hagyják hidegen az őket körülvevő embereket. Schmidt Máriára ez különösen igaz. A Terror Háza Múzeum igazgatónője konzekvens jobboldaliként keményen támadja a jelenlegi kormányt. Ugyanakkor erős kritikával illeti a Fideszt is. A párton belül mintha tartanának a szellemi befolyásától, azzal is megvádolva, hogy új párt alapításával támadja a polgári szövetséget. Néhai férje, Ungár András - a liberális politikus Ungár Klára testvére - 5 milliárdos vagyont hagyott rá, amivel ma Magyarország leggazdagabb 100 embere között van. Schmidt Mária a magánélet és az üzletre vonatkozó kérdéseket határozottan, de udvariasan visszautasítja.

Ön szerint van morális válság Magyarországon ?

Nem nevezném csak morális válságnak. Politikai és gazdasági válság is van, amely súlyos bizalmi válsággal párosul. Mindez a miniszterelnök legitimációját is megkérdőjelezi.

A miniszterelnök legitimitása vélekedés kérdése lenne? Nem a törvényé, a demokráciáé?

Akkor legitim egy kormányzat, ha a többség meg van győződve arról, hogy az ő érdekeit képviseli. Nézzük csak meg Nagy-Britanniát, és hogy a Gyurcsány példaképének tekintett Tony Blair milyen népszerű volt! Ám az iraki háború miatt a bizalom elillant, s mennie kellett, holott a választásokon győzött. De említhetném Gerhard Schrödert, vagy Romano Prodi kormányát is. Amint a bizalom elillan, egy kormány illegitimmé válik, még ha tíz évig marad is hatalmon. Ne feledje, hogy a választások előtt a kormány folyamatosan hamis költségvetési számokat közölt, így megtévesztette a választókat. Törvényt hoztak az ötéves adócsökkentési programról. Levitték az áfát, pedig pontosan tudták: ezt nem engedheti meg magának az ország! Ez a kormány azóta is „percpolitizálást˝ folytat, mert számára már csak a következő perc túlélése a legfontosabb feladat. A miniszterelnök reformnak nevezett ámokfutásba kezdett, mostanra pedig elillant a bizalom. Am mindezen túl megbocsájthatatlan bűnnek és árulásnak tartom 2004. december 5-ét, a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról szóló népszavazás ellehetetlenítését. A magyar miniszterelnök antiszolidáris, megosztó kampányt folytatott: szembeállította a magyart a magyarral. Ez olyan mértékben sebezte meg a nemzeti identitást, amely csak évszázadok alatt gyógyul be. Ebben sincs felmentés a számára.

Tudjuk, hogy milyen eredményre vezetett a népszavazás. De nem gondolja, hogy maga a kérdés is hamisan volt feltéve? Hogy eleve egy rossz történelmi hagyományt - deklaratív érzelmi politizálást - folytatott érdemi cselekvés helyett? Van ennek még értelme az Európai Unióban? És miéit nem látták át ezt a pártok, vagy ha látták, miért nem mutatták be az embereknek, hogy lehet másként is gondolkodni a határon túli magyarokról?

Miért, maga szerint lehet ebben a kérdésben másként politizálni, mint érzelmileg? Szerintem nem. Ez egy fontos, történelmi gesztus volt. Az emberek ugyanis érzésekből állnak, vonzalomból és ellenszenvből, szeretetből és gyűlöletből. Hál´ Isten nem vagyunk kizárólag racionális lények, bármennyire is ezt hirdette a marxizmus. Ha egy kérdés arról szól, hogy testvéreinknek tartjuk-e a határon túliakat, és mi erre nem válaszolunk egyöntetűen igennel, akkor ez szerintem megsebzi a nemzet szívét, és súlyos következményekkel jár a nemzeti identitásra nézve. A kettős állampolgárságról szóló törvényt ugyanis a parlament alkotta volna meg. A szocialista miniszterelnök azonban nem érezte át ennek az ügynek a súlyát, és álságos, hazug indokokkal riasztotta el az embereket a szavazástól. Megérdemli, hogy a nemzeti emlékezet szégyenbélyeget égessen a homlokára. De nem érdemes Gyurcsányról beszélni, hiszen ő már a múlt.

Jó. Akkor beszéljünk. Orbán Viktorról. Ő a jövő?

Nem tudom. Nagyon sok múlik azon, hogy a mostani helyzetből, amely nagyon rossz az országnak, milyen további lépések következnek. Most nagyon sokesélyes a „játék˝.

Mire jutott az Ön ellen - 2007 elején - a Magyar Nemzetben álnéven közölt cikkel kapcsolatban, miszerint új jobbközép pártot szervez a Fidesz ellenében?

Én értelmiségi vagyok és demokrata, aki elmondja a véleményét bizonyos politikai kérdésekről. Ebben az értelemben nem növelte vagy csökkentette a mozgásteremet a cikk. Szerintem ez egy rendkívül kétségbeesett kísérlet volt a lejáratásomra. Azzal vádolni valakit, hogy új pártot akar létrehozni egy demokráciában, ugyanis több mint nevetséges, hiszen ez állampolgári alapjog.

Kinek lehetett az érdeke a támadás?

Erről órákig lehetne beszélni, de nincs jelentősége. Egy ilyen akció, ami az ötvenes évek legrosszabb hagyományait idézi fel, és meg akar félemlíteni embereket, inkább nevetségessé teszi önmagát. A cikk szerintem leginkább annak a stratégiai váltásnak a következménye, amely a két legutóbbi választási vereséghez vezette a Fideszt. Az, hogy a pártvezetés milyen következtetéseket vont le ezekből a kudarcokból, ha egyáltalán levont belőlük bármit is, az jól látszik a párt jelenlegi állapotán.

Ezek szerint Ön nem elégedett a Fidesz teljesítményével...

Nagy kérdés, hogy a párt jelenlegi stratégiája elvisz-e a választási győzelemhez. Úgy gondolom, a szoclib koalíció meg-győzött mindenkit arról, hogy nem alkalmasak az ország vezetésére. De ma nem látszik még a Fidesz által képviselt meggyőző alternatíva és kormányzóképesség. Nem látszik az érdemi program, és nincsenek új arcok. Súlyos probléma az is, hogy a pártnak nincs szövetségese. 1998-ban még volt. Hozzáteszem: a választásokon a „jobb híján˝ szavazatokkal is bőven lehet nyerni.

Ön szerint lehetnek előrehozott választások ?

Magam is kíváncsi vagyok, hogy a szocialista párt a miniszterelnök által kiváltott bizalmi és vezetési válságot hogyan fogja rendezni. Pillanatnyilag tőlük függ minden. Ha új miniszterelnököt hoznak, annak is vannak kockázatai, ha nem tesznek semmit, annak is.

Abban, hogy idáig jutott az ország, nincs az ellenzéknek is némi felelőssége? Vagy az értelmiségnek?

Érdekes, hogy szoclib kormányok idején mindig az ellenzékre mutogatnak. Hol volt a felelős ellenzék számonkérése a 23 millió románnál való riogatásnál 2004-ben? Másrészt egy kormánypártnak mindig sokkal súlyosabb a felelőssége, mint az ellenzéknek, mert ők vannak pozícióban, ők ismerik a számokat, náluk van a cselekvés lehetősége. Én egyébként körülbelül százszor elmondtam a választások előtt, hogy milyen irányba megy az ország. De ehhez az én hangom túl kevés volt.

Mi lehel a megoldás? Egy nagykoalíció, vagy inkább egy új párt, új szereplőkkel? Van-e esélye egy új pártnak a győzelemre?

Nem vagyok benne biztos, hogy teljesen esélytelen lenne egy új párt. A történelem arra tanít, hogy ha helyzet van, az megteremti magának a szereplőket, akik betöltik az űrt. A közelmúltban ez történt Ausztriában, Lengyelországban, Olaszországban. Ezekben az országokban lecserélődött a politikai elit, mert az embereknek elegük volt a korrupt, alkalmatlan politikusokból. Persze a csere nagyon nehéz folyamat, hiszen a mindenkori politikai elit mindent el fog követni azért, hogy senki se veszélyeztethesse.

Hogy emlékszik vissza a miniszterelnöki tanácsadói időszakra, amit Orbán Viktor mellett töltött? Megfogadta, a tanácsait?

Nagyon lelkesen fogadtam a felkérést. Erős késztetést éreztem ugyanis, hogy tegyek valamit a közjó érdekében. És úgy tűnt, hogy egy fiatal csapat tagjaként erre lehetőséget kapok. Egy tanácsadó munkája abból áll, hogy végiggondol folyamatokat, és elmondja a szerinte optimális megoldást Természetesen volt olyan javaslatom, amelyet a miniszterelnök megfogadott, és volt olyan, amit nem. Azt például elfogadta, hogy létre kell hozni a Terror Házát.

Önről sok mindent leírtak már a baloldali sajtóban is. Azzal vádolták egyszer, hogy tanácsadói korszakában slusszkulcsát pörgetve viccelődött, hogy egyszer fent, egyszer lent, és most éppen Ön osztja a pénzt...

Érdekes, hogy magánbeszélgetéseket, állítólagos utcai elszólásokat is felrónak nekem. Pedig elég sokszor szerepelek a nyilvánosságban. Persze, kitaláltak mindenféle jeleneteket, hogy miket mondtam. Kitalálták, hogy én irányítom a tévéhíradót, meg az összes kereskedelmi tévét. Egy normális közéletben saját magáról állít ki bizonyítványt az a szerkesztőség, amely ilyen pletykáknak teret ad. Mintha a magyar hagyományok része lenne, hogy a háttérben mindig van egy gonosz nő, aki mozgatja a szálakat, nem?

Ön szerint van-e gazdaságilag és politikailag független, színvonalas média ma Magyarországon?

Azt látom, hogy a médiában mostanra részben a tulajdonosi érdekek kiszolgálása vált elsődlegessé, részben a pártpolitikai elkötelezettség. így pedig a média nem képes ellátni fő feladatát: a hatalom ellenőrzését. Ebből a szempontból én is kérdezhetném, hogy a média miért nem mondta el az embereknek a tavalyi választások idején, hogy a kormány hazudik? A felelős ellenzék mellett nem kellene felelős média is? Szerintem ez is feltétele a demokráciának, és nem a cinkossá tevő „egyenlő távolságot tartani˝ elve.

Ön szerint mitől függ, hogy az állampolgárok képesek-e kiegyensúlyozni a pártok túl nagy hatalmát, hogy a pártok „egy lépessel hátrébb lépjenek˝ a közéletből?

Az természetes, hogy a pártok addig terjeszkednek, amíg lehet Nyilván a civil társadalomnak, vagyis nekünk sokkal hatékonyabban kellene hallatnunk a hangunkat. Sokkal több civil ügynek kellene megjelennie a médiában. Magyarországon a szocializmust megelőzően organikusan formálódó sokszínű és jól működő civil világ volt, amit a ki¬zárólagosságra törekvő rendszer nem tűrhetett. Idő kell, amíg a civil társadalom újra erőre kap.

Ebből a szempontból milyen üzenete lehet annak, hogy Sólyom Lászlót több civil szervezet jelöltjeként választották köztársasági elnökké?

Mégiscsak a parlament választotta meg. Az a tény, hogy civil szervezetek jogot formáltak arra, hogy egy ilyen fontos kérdésben hallassák a hangjukat, jó jel. Elnökként persze már nem lehet valaki „civil˝. Nem lehet magánvéleménye, nem viselkedhet „civilként˝.

Hogyan értékeli a köztársasági elnök tevékenységét ?

Úgy gondolom, hogy az elnök felfogása Göncz Árpád első időszakbeli felfogásához sokkal közelebb áll, mint Mádi Ferencéhez. Egy aktív, politizáló köztársasági elnököt látunk, ami annál is érdekesebb, mert Göncz idején néhány kérdésben éppen Sólyom László - mint az akkori Alkotmánybíróság elnöke - nyirbálta meg a köztársasági elnökjogkörét. Most ebben a székben viszont minden eszközzel igyekszik tágítani az elnöki szerepkört. Sok bizonytalanságot látok a mozgásában. Néha akkor is szól, amikor szerintem nem kellene, néha pedig hallgat, amikor szólnia kéne.

Váltsunk témát. Az Európai Bizottság hivatalosan is megindította a jogsértési eljárást Magyarország ellen a lex MOL ügyében, amely megakadályozza, hogy az osztrák OMV felvásárolja a magyar olajcéget. Ön miként értékeli az MSZP és a Fidesz egységes, bohózatba illő, „hazafias˝ fellépését?

Szerintem ez is Gyurcsány teljes alkalmatlanságáról tanúskodik. Olyan nincs, hogy egy miniszterelnök nagy utókban eladja a Molban lévő magyar állami részesedést - egyébként jóval a mai ár alatt -, majd egy év múlva törvényben akarja megvédeni azt, ami már nem is a magyar állam tulajdona.

Hogyan értékeli a tavaly októberi zavargásokat a nemzeti önismeret, identitás szem-pontjából?


Ami az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján történt, az az őszödi beszéd által kiváltott mérhetetlen felháborodás miatt következett be. Gyurcsány Ferenc - 2004. december 5-e után újra — megalázta és provokálta az egész országot. A rendőrség brutális fellépése pedig egyszerűen megbocsáthatatlan. Egy perccel a Fidesz Astoriánál tartott nagygyűlésének befejezése után már megindították a rendőrrohamot. Békés polgárokat aláztak meg és bántalmaztak. A szocíálliberális kormány megverette a magyar embereket, hogy megfélemlítsen minket. A rendőri vezetőket pedig megdicsérték, kitüntették. Mindez megbocsáthatatlan.

A Kádár-rendszerrel való szembenézés jegyében milyen megoldást javasol az ügynöktörvény ügyben? Nem kellene-e korlátlanul nyilvánosságra hozni az aktákat ?

Nem hiszem, hogy a mostani bizottságokból bármi jó kisülhet. Én 15 éve egy jelképes per megtartását javasoltam, Hegedűs András ügyében. Ő minősített hazaárulást követett el, amikor a minisztertanács elnökeként aláírta a szovjet csapatok beavatkozását kérő dokumentumot 1956. október 24-én. De nem lett per, az igazságtételt törvényeket pedig éppen Sólyom László, az Alkotmánybíróság akkori elnöke lehetetlenítette el.


Ön szerint kinek az érdeke volt az őszödi beszéd kiszivárogtatása?

Csak tippelni tudok. Elgondolkodtató, hogy még mindig az a hangosító cég dolgozik az MSZP rendezvényein, amely az őszödi felvételt készítette. Az is beszédes tény, hogy a pártelnök-miniszterelnök lezárta a vizsgálatot, és nem akarta megtudni, hol szivárog a rendszere. Ebből csak egyeden következtetést lehet levonni.

 

Schmidt Mária német-történelem szakon végzett az ELTE-n 1978-ban. A diploma megszerzése után szellemi szabadfoglalkozású volt egészen 1996-ig. „Többek között német nyelvű szinkrontolmácsként dolgoztam a legfontosabb nagyipari üzemeknek, mint például a Ganz Mávag-nak, a Kőbányai Textilműveknek, a Caolának, a Csepel Vas és Fém Műveknek˝ - mondja. A rendszerváltáskor a modern zsidó történelmet választotta kutatási területének. „Az Osztrák-Magyar Monarchiából írtam a szakdolgozatomat, és ezzel a korszakkal foglalkozva szembeötlött, hogy milyen nagy szerepet játszottak a polgárosodásban a zsidók. Mivel agyonhallgatták a holocaustot is, úgy gondoltam, érdemes kutatásba kezdeni˝ - indokolja választását Schmidt Mária. 1987-tól posztgarduális ösztöndíjakkal, illetve vendégtanárként kutatott és oktatott a bécsi és innsbrucki egyetemeken, Oxfordban, Párizsban, Berlinben a Technische Universitäten, Tel-Avivban, a jeruzsálemi Jad-Vashemben, a New York-i és a bloomingtoni egyetemen, illetve a stanfordi Hoover Intézetben. 1998-2002 között a miniszterelnök főtanácsadója volt. 1999-ben a XX. Század Intézet, 2000-ben a XXI. Század Intézet, 2002-ben a Terror Háza Múzeum főigazgatója lett. Utóbbiról így nyilatkozik: „A múltunk ismerete nélkül nem érthetjük meg a jelent, és nem tudunk válaszolni a 21. század kihívásaira sem. Minél több a kibeszéletlen történet, annál kevesebb az esély, hogy megismerjük magunkat, és a múlt történelemmé válhasson˝ - mondja Schmidt Mária, aki 1995-ben egyik alapítója volt a Magyar Polgári Demokraták Társaságának. 2002-ben a demokratikus átalakulások összehasonlító kutatására létrejött, nemzetközi Ettersberg Alapítvány kurátora. 2001-ben megkapta a Francia Köztársasági Érdemrend parancsnoki fokozatát, 2006-ban pedig a Lengyel Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét. Idén a Szabadságharcosokért Közalapítvány „1956-2006˝ emlékplakettel adományozta meg a forradalom eszméinek ápolásáért.

Vissza

Szakma | Közélet | Galéria | Fórum | Vendégkönyv | Levélírás | Fejlesztette: CENTER.HU Kft.