Mindenki, minden döntésével politizál

A Terror Háza igazgatója szerint elég lenne a másolatokat átadni az egykor megfigyelteknek. A történész úgy véli, vannak aggodalomra okot adó jelek a médiatörvényben.

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója új könyvében ˝politikailag inkorrekt˝, ami szerinte a kívánatos hozzáállás. Úgy gondolja, a médiatörvény adhat okot az aggodalomra, de bízik abban, hogy a törvényhozás korrigál. Politikai ambícióiról szólva pedig csak annyit mondott: ˝a helyemen vagyok˝. Történelmi szempontból megbocsáthatatlan, amit Gyurcsány tett.

- Az esszékből összeálló kötetének az a címe, hogy Politikailag inkorrekt. Adódik a kérdés: mit nevez ma politikailag korrektnek és valóban korrekt-e, ami korrekt?

- Rögtön az elején szögezzük le: a politikai korrektség nem magyar sajátosság. Az abszurd alapvetés szerint csak a baloldali értékeknek megfelelő termékek szalonképesek, így minden mást kizárnak ebből a szalonból: legyen szó kormányzati struktúrákról vagy történelemszemléletről. Ez nem csak a magyar baloldalra jellemző, általánosan elfogadott a nyugati világban. Nálunk annyival pikánsabb a helyzet, hogy a rendszerváltoztatás előtt mást tekintettek politikailag korrekt beszédmódnak. Ugyanazok.

Az imperialistákat szidni és a szovjet modell eredményeit ecsetelni - akkor ez volt ˝piszi˝. A lényeg azonban a szalon. A könyvbe tehát az ez ellen írott közéleti tárgyú cikkeimből válogattam, de történelmi vonatkozású írásokat is talál benne, hiszen a huszadik század története is hemzseg azoktól a tabuktól, amelyekre egyesek még ma is felsziszszennek, ha szóba merjük őket hozni, netán más megvilágításban gondolkodnánk róluk.

- Ezzel valamilyen módon a mai politikai kultúrát is minősíti. Mit gondol, miért, mitől lett ilyen?

- Ahhoz, hogy ezt megértsük, meg kell értenünk a múltunkat. Nem tagadhatjuk el az elmúlt negyven-ötven évet. A könyvem több fejezetében is foglalkozom azzal, hogy nap mint nap mekkora árat fizetünk azért, hogy nincsenek példaképeink, az értékhiányos állapotért. Nem merünk büszkék lenni. A rendszerváltoztatás óta eltelt húsz évet sem értékeljük a helyén.

Csalódottak, kiábrándultak vagyunk, pedig ´56-ban sokan az életüket adták azért, hogy demokráciában, szabadságban élhessünk. Még csak húsz év telt el, ez történelmi távlatból nagyon kicsi idő. Még nem tudtunk minden tabut ledönteni, de már egyre többen gondoljuk úgy, hogy nincs egyetlen narratíva, egyféle kánon, monopolizált történelem.

- Úgy gondolom, az nemcsak a politikai élet ˝profi˝ szereplőin múlik, hogy milyen a politikai kultúra, a politikai közbeszéd egy országban. Ön szerint mekkora felelőssége van ebben az értelmiségnek?

- Az értelmiségnek és mindenkinek óriási a felelőssége. A rendszerváltoztatással visszakaptuk a szabadságunkat. Ez nagy felelősséggel is jár. Ne felejtsük el, mi választjuk meg a politikusainkat. Mi alakítjuk a közbeszédet. Döntéseink lenyomata a kor- és a kórkép. A bénultság oka, hogy hosszú évek teltek el bizalmi válságban, elveszett a hitelesség, mint ahogy említettem: mindennek ára van.
A bizalmat nagyon nehéz megszerezni, ezzel szemben illékony.

- A figyelemfelkeltés is célja volt, amikor összeválogatta az írásokat?

- Igen, történészként, egyetemi tanárként, intézmények vezetőjeként folyamatosan fel akarom hívni a figyelmet, éppen ezért olyan értelmező írásokat akartam az olvasóknak adni, amelyek őket is vitákra, gondolkodásra sarkallják. Munkám során igyekeztem olyan nemzetközi konferenciákat, kerekasztalbeszélgetéseket, vitákat szervezni, ahol különböző világnézetek, álláspontok ütközhetnek, ahol tabuk dőlnek meg.
Vallom, csak ez hozhat megújulást.

- A választópolgárok többsége én azt tapasztalom - nem a politikával magával és nem a lényegi kérdésekkel foglalkozik, hanem a politikusok meg a pártok (feltételezett) motivációival, a másik része meg már azzal sem, mert elege van az egészből.
Mivel lehetne elérni, hogy a helyükre kerüljenek ezek a dolgok?

- Én ezt nem így látom. Minden politika. Csak nálunk ez a fogalom is hol szitokszó, hol pedig túlmisztifikáljuk, pedig minden cselekvésünkkel politizálunk: amikor iskolát választunk, vagy eldöntjük, melyik hentesnél vásároljuk meg a húst, mit olvasunk, melyik csatornát nézzük.

- Gyurcsány Ferencnek egy egész fejezetet szentel a könyvében. Ekkora jelentősége lett volna Gyurcsány Ferencnek?

- Történelmi szempontból megbocsáthatatlan, amit tett. Itt és most elég, ha csak 2004. december 5-ét említem, már ez az egy tény kimeríti a nemzetárulást: elárulta a határainkon túl élő testvéreinket. Az emberek ítéletet mondtak: a Fidesz kétharmadában benne van a Gyurcsány-korszak mérlege.

- Sólyom Lászlóról elég sarkosan kritikus véleményt fogalmaz meg a könyvében. Mi a nagyobb baj, ha egy köztársasági elnök túlzottan önjáró, szuverén és civil a hivatalában, vagy az, ha politikailag éppenséggel nagyon is korrekt?

- Sólyom László számtalanszor lavírozta magát köztársasági elnökhöz méltatlan helyzetbe: gondolok itt több szereptévesztésre, diplomáciai malőrre vagy a hitelvesztésére a szólásszabadság terén. Ezt fejtem ki a munkájáról írott esszéimben. Történészként pedig a fölött nem hunyhatok szemet, hogy Sólyom László, az Alkotmánybíróság első elnökeként tudatosan akadályozta meg az igazság érvényesülését ügynökügyben, és hozta ezzel az új rendszert morálisan lehetetlen helyzetbe. Számomra Mádl Ferenc köztársasági elnöki tevékenysége a követendő példa.

- Kenedi János úgy kommentálta a Kenedi-bizottság megszüntetését, hogy ezzel a kormány az ˝ismeretmegvonás˝, a tudományos kutatás korlátozásának eszközéhez nyúl. Mit gondol erről?

- Látja, erről is beszélek Sólyom László munkásságának megítélésekor. Amit húsz évvel ezelőtt nem tettünk meg, az ma már szinte csak pótcselekvés. A történelem egyszer kínál csak fel lehetőségeket.

- Mi a véleménye arról az elképzelésről, hogy mindenki hazaviheti a róla szóló jelentéseket?

- Az áldozatoknak joga, hogy megismerhessék, ki, mit és miért jelentett róla, a másolatokat hazavihetik, azzal egyetértek, de remélem, hogy az eredeti példányok kiadására vonatkozó elképzeléseket a kormányzat újragondolja, és a törvénybe ez a PR-ízű javaslat nem kerül bele.

- Történészként mit gondol, 20 évvel a rendszerváltás után egyáltalán ez még egy objektíven megítélhető helyzet?

- Sajnos eddig ennek voltunk tanúi, ezért nem hisznek az emberek már a bizottságokban: látszatmanőver, túladminisztráltság jellemzi őket. Eddig sok értékelhető nem történt, csak alkalmat adnak a mazsolázgatásokra.

- Egyáltalán az ügynökkérdést lehet még korrekt módon rendezni Magyarországon?

- Az idő múlásával ez egyre nehezebb. Én azonban hiszek abban, hogy mindenféle iratmegsemmisítés ellenére előbb utóbb minden fontos tényre fény derül.

- Mit gondol, jól él a kétharmados többséggel a Fidesz?

- Nagyon nehéz időszak van mögöttünk, miközben tanúi vagyunk egy óriási globális változásnak is. A huszonegyedik század kérdéseire a régi modellek már nem adják meg a választ. Meg kell adnunk a türelmi időszakot a jelenlegi kormánynak. Korai még az értékelés. Még csak egy-két cölöpöt vertek le egy járatlan úton, épphogy elkezdődött valami. Tudom, nehéz üyenkor türelmesnek lenni, de várjuk meg, müyen hatásai lesznek az intézkedéseknek.

- A médiatörvények az ön véleménye szerint nem veszélyeztetik a sajtószabadságot és ezzel nem újból csak a ˝politikai korrektséget˝ szolgálják, vagy szolgálják ki?

- A 21. században vagyunk, a blogok világában. Minden pillanatban cenzúrázatlan véleményt nyilváníthatunk. Nem gondolom, hogy ezzel a kormány ne lenne tisztában. Várjuk ki a végét. Vannak aggodalomra okot adó jelek, de reméljük, amint a hatóság ezeket érzékeli, korrigál.

- A Magyar Nemzet egy ismeretlen szerzője önt korábban politikai szervezkedéssel vádolta meg. Sikerült már kiderítenie, hogy ki írta azt a cikket?

- Ennyi év után is csak azt mondhatom, semmi jelentősége. Az idő engem igazolt.

- Sokszor kérdezték és mindig hárított, a megnyilatkozásaiból mégis időről időre úgy tűnhet, érdemes feltenni a kérdést: vannak-e politikai ambíciói?

- Nem hárítottam én soha. Három múzeum jött létre történészi koncepcióm alapján, egyetemi tanárként tanítok a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, egyszóval a helyemen vagyok.

- Hisz vagy inkább csak bízik abban, hogy lesz újra politikailag inkorrekt a politikai kultúra Magyarországon?

- Hiszem. Látja, a ˝politikailag inkorrekt beszédnek˝ is eljött az ideje.

 Szerző: Fábos Erika

Vissza

Szakma | Közélet | Galéria | Fórum | Vendégkönyv | Levélírás | Fejlesztette: CENTER.HU Kft.