Élő régészet

A TerrorHáza Múzeum felhívására középiskolás diákok készítettek történelmi interjúkat - ˝emlékpontokat˝ - az idősebb korosztállyal A tízezer embert megmozgató, egymilliárd forintos összköltségveté sű, az Európai Unióban is egyedülálló munka eredményét tekintve példa nélküli sikertörténet.

A Terror Haza Múzeum tízezer résztvevőt megmozgató Emlékpont projektje a történelmi feledékenység elleni nagyszabású fellépés.

˝Ne sírjál, édes, mert akkor én is sírok˝ mondta Klári néni, a Rajk-per sokadik vádlottja a kamera előtt, amikor észrevetitea vele szemben ülő diáklány könnyeit.

SchmidtMária, a Terror Háza főigazgatója épp ezt az interjút kiemelve érzékeltette az Emlékpontok jelentőségét: ˝A ma egy apró francia faluban élő, 86 esztendős asszony kegyetlen évekről mesél, néha levegő után kapkod, mert a középiskolás kérdező nem tudja, kik azok a nyilasok, mit jelentett krumplit pucolni az oroszoknál, mi az AVH, vagy milyen volt egy kihallgatás a katonai ügyészségen 51-ben. De Klára néni vesz egy nagy levegőt, és elmondja. A diákok szégyen nélkül kérdeznek, nem rejtik el tudatlanságukat, az idős interjúalanyok, mintha életük legfontosabb feladatát teljesítenék, beszélnek, magyaráznak.˝ Talán épp a diákok naivitásának volt köszönhető, hogy átszakadt a gát, és a megkérdezettek vallottak az ő XX. századukról: hadifogságról, lakosságcseréről, kitelepítésről, ˝malenkij robotról˝, megannyi, ésszel fel nem érhető megaláztatásról, fájdalomról és veszteségről, melyek sokáig tabutémának számítottak. A diákok naivitása ugyanakkor a történelemtanítás hiánvossásaira is rávilásít. Az. hosv az 1945 utáni korszak nem szerepel kellő súllyal a tananyagban, a korszak ellentmondásos megítélésének is köszönhető.

Az elkészült filmek szubjektív igazságokból összeálló kaleidoszkópként működnek. A felvett 3200 interjúból 1600 tekinthető meg az emlékpontok.hu weboldalon. Ezekből tíz munkaórányi, óravázlatokkal ellátott oktatási segédanyag is született, amelyek élővé, élményszerűvé tehetik a történelemtanítást.

GerőAndrás történész ˝élő régészetnek˝ minősítette az elvégzett munkát, rámutatva, hogy az összegyűlt anyag feldolgozása, összefüggésekbe helyezése még várat magára. ˝A Kárpát-medencei magyarság olyan történelmi tapasztalatok és általuk olyan mérhetetlen tudás birtokábanvan,amely minden elképzelhető élethelyzetre kínál pozitív mintát. Ez a tudás megalapozza közösségi létünk elkövetkező évszázadait˝ - mondja SchmidtMária, aki Kossuth Lajos szavait kölcsön véve zárta a kétéves projektet: ˝A múlt jövendőnk tükre - elkészült több mint 3200 tükör. Nézzünk bele!˝

Átélhetővé tenni a történelmi dimenziókat

Kinek az ötlete volt az emlékpontok létrehozása?

A Terror Háza Múzeum történészei a kezdetek óta készítenek˝oral history˝ interjúkat, több mint ezer ilyen felvételt ó´rzünk digitális archívumunkban. Kollégámmal, Tallai Gáborral arra kerestünk megoldást, hogyan tudjuk a középiskolai oktatást ezekkel a történeti interjúkkal élményszerűvé tenni. Olyan tanítási módszeren gondolkodtunk, amely egyszerre teszi átélhetové az oktatás során elvontnak ható történelmi dimenziókat, segíti a nemzedékek közötti emlékáthagyományozást, nem utolsósorban pedig páratlanul gazdag archívumot képez a társadalomtudósok számára. Ez lett az Emlékpontok elnevezésű, uniós forrásból megvalósuló program, amelyet hosszú eló´készítés után 2009 decemberében indítottunk útjára.

Nem bizonyult túl tágnak a program által átfogott idősáv?

Nem lett volna értelme egy-egy kiragadott történelmi csomópont köré rendezni az interjúkat? Nem gondolom, hiszen abból a tapasztalatunkból indultunk ki, hogy a fiatal generációknak szinte az egész XX. századról hiányos a tudása, mert a történelemtanítás mostohán kezeli ezt a témát, a gimnáziumokban az érettségire készülés háttérbe szorítja az erre a korszakra vonatkozó ismeretek átadását. Az idó´sáv, ha belegondol, így is lerövidült: a 24. órában vagyunk, ha a két diktatúra tanúit keressük.

Hogyan látja: a vizsgált korszak nagy kataklizmái egyforma súllyal jelennek meg az interjúkban?

Értheto módon nem. A legtöbb adatközlő a háborús és az 50-es évekró´l mesélt. A pályázati felhívás minden középiskolához eljutott? Természetesen. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a programban összesen 69 iskola, csaknem 300 pedagógus és 1000 diák vett részt.

3200 interjú készült el. Ez tényleg egy igazi sikertörténet.

Pont került a projekt végére, vagy elképzelhető´ a folytatás?

Szeretnénk, ha ez egy mozgalom kezdete volna, amelynek társadalmi hatása példa nélküli lenne. A felnövekvő´ nemzedékeket ugyanis nemcsak az választja el az idősebb generációktól, hogy nem ismerik ó´seik sorsát, a diktatúra történetét és lélektanát, de a fiatalok sokszor már a szülók, nagyszüló´k nyelvét sem értik. Hogyan erósödhetne így a nemzedékek közötti szolidaritás? Hogyan alakíthatnák ki és ó´rizhetnék meg így identitásukat a társadalom legifjabb nemzedékei? Súlyos kérdések ezek. A múltunk és a közös jövó´nk a tét. Ha meg akarjuk ismerni egymást, ismernünk kell egymás történeteit, ezzel a fiatalok is megtudják majd, milyen is volt ez a XX. század.


László Dóra

Vissza

Szakma | Közélet | Galéria | Fórum | Vendégkönyv | Levélírás | Fejlesztette: CENTER.HU Kft.