A TV ostroma, mint jubileumi ˝kompromitka˝

Viszolygok a francia forradalom óta világszerte burjánzó, és mifelénk különösen virulens „összeesküvés-elméletektől”. Mégis, vannak olyan, a médiában különösen nagy visszhangot keltő politikai botrányok, melyeknél egymást érik a gyanús jelek. A mai Oroszországban „kompromitkának” hívják a titkosszolgálatok közreműködésével előállított „botránydossziékat”, melyekkel hosszú időre sarkokba lehet szorítani a politikai ellenfeleket.  Amikor jól időzítve nyilvánosságra hozzák őket, nem lehet eltekinteni attól a gyanútól, hogy a kétségtelenül megtörtént eseményeket kívülről manipulálták olyan erők, melyeknek érdekében állt, hogy bekövetkezzenek. 

A Vlagyimir Putyin rendszeréből ismert „kompromitkának” tűnt számomra Gyurcsány Ferenc „őszödi beszédének” máig rejtélyes körülmények között történő kiszivárogtatása, az 1956-os forradalom fél évszázados évfordulójának előestéjén, valamint az azt követő események. Maga a miniszterelnöki monológ felidézte bennem Gerő Ernő október 23-i, sokak számára máig érthetetlen beszédét, mely „olaj volt a tűzre”. És a 2006 szeptember 17-i események a továbbiakban is bizonyos hasonlóságot mutattak az ötven évvel ezelőttiekkel, különös tekintettel a televízió „ostromára”, arra, hogy  a rendőrség, és általában a kormány feltűnő tétlenséggel szemlélte a beszéd által kiprovokált erőszakos megnyilvánulásokat, melyek kis híján „médiatizált tragédiához” vezettek. Nyomasztó emléket idézett az is, hogy az erőszakos tüntetők, ostromlott, rossz felszerelésű, beszorított rendőrök folyamatosan segítséget kértek, de az alig néhányszáz méterre állomásozó, jól felszerelt egységek nem mozdultak, bár vezetőik a televízió képernyőjén is követték az eseményeket, kivárták, amíg „elszabadul a pokol”.

Amikor már jóval éjfél után a kétes hátterű „népvezérek” által feltüzelt, órák óta tomboló garázda elemek körülvették a Szabadság térre minden biztosítás nélkül beküldött, szemmel láthatóan elavult vízágyús teherautót, betörték a szélvédőjét, és felgyújtották, meghűlt bennem a vér. Kis híja volt, hogy az ócska kocsiból kiugró két rendőrt nem lincselték meg, vagyis fenyegetett az 1956. október 30-i, Köztársaság téri szörnyű „forgatókönyv” megismétlődése. Az akkori események, mint ismeretes, döntő fordulatot hoztak a magyar forradalom megítélésében, előkészítették a november negyediki szovjet intervenciót, megalapozták a karhatalmisták ezután következő terrorját. Sőt, ezt is érdemes kiemelni, a brutális lincselés képeit sulykolva a Kádár-rendszer 1957 tavaszára már jelentős támogatottságra tudott szert tenni, propagandistáinak hosszú időre sikerült elhomályosítani velük a forradalom emlékét. 

A tisztázatlan hátterű TV-ostromról, és azt követő, sok tekintetben törvénytelen és erőszakos „rendcsinálásról”, a megvert és napokig fogva tartott, részben elítélt, részben pedig felmentett fiatalok sorsáról szól Kormos Valéria Embervadászat utasításra című, fényképekkel illusztrált riportkönyve. A kötet december 11-i bemutatóján, a Terror Háza Múzeumban váratlanul, kíséretével együtt megjelent néhány, 2006. szeptember 17-éről ismert, az összegyűlteket bujtogató, de az erőszakos cselekményektől gondosan távol maradó radikális „népvezér”,  és igyekezett botrányt provokálni, melyről a média is beszámolt.

Schmidt Máriával, a Terror Háza Múzeum igazgatónőjével 2009 januárjában beszélgettem a 2006. szeptemberi és októberi eseményekről. Történészként ő írta Kormos Valéria könyvének előszavát, s igyekezett benne összefoglalni mindazt, amit tudunk, illetve azt, amit máig sem tudunk az akkori eseményekről.   

Bennem folyamatosan az ötven évvel ezelőtti Köztársaság teret idézte fel mindaz, amit a Szabadság téren történt. Igaz, csak light változatban, hiszen az emberekből, még a legerőszakosabb garázdákból is szerencsére hiányzott az elkeseredettség és bosszúvágy, amit a Rákosi-rendszer terrorja idézett elő.

S. M.:  Nekem nem jutott az eszembe 1956, bár lehet, hogy van valami a párhuzamban. Amikor este a televízió képernyőjén követtem az eseményeket, nem értettem, mi történik itt egyáltalán. Fel sem tudtam fogni, hogy provokálhatja néhány ember a rendőrsorfalat, anélkül, hogy kiemelnék, és ártalmatlanná tennék őket. Az volt az érzésem, hogy a rendőrség „bénasága” szervezett, amin elgondolkodtam. Úgy tűnt, valakinek szüksége volt arra, hogy „elfajuljanak az események”, tekintettel a kormánypártok romló népszerűségére és a közelgő önkormányzati választásokra. De akármilyen okok álltak a háttérben, felelősségre vonásnak kellett volna követnie azt, hogy a rendőrség szeptember 17-én csődöt mondott. Erre azonban nem került sőt, az igazságügyi és rendészeti miniszter lemondását sem fogadta el a miniszterelnök, a rendőri vezetőket pedig utólag kitüntették. Létrehozták a Gönczöl-bizottságot, mely szétkente a felelősséget, és semmilyen konkrét eredményre nem jutott, viszont virágba szökkentek a különböző „összeesküvés-elméletek”.

Maradjunk a megmozdulást provokáló őszödi beszédnél, melyről máig sem tudjuk, hogyan került nyilvánosságra.

S. M.: Nem lehet kizárni, hogy Gyurcsány Ferenc is tudott róla, hiszen feltűnően gyorsan főszerepet kapott az egész magyar médiában. Semmit nem lehet tudni arról, ki szivárogtatta ki, csak annyit, hogy a miniszterelnök lezárta azt a vizsgálatot, aminek ezt tisztáznia kellett volna. Érdemes azon is elgondolkodni: hogy lehet, hogy aznap este Gyurcsány Ferenc már kész válaszokkal felkészülve szerepelt a kamerák előtt?  Tömérdek a kérdőjel, de amit a hivatalos, Ignácz-féle jelentés a Tv-ostrommal kapcsolatos rendőri munkáról leír, abban is rengeteg a felháborító tény, amelyeket nem követett felelősségre vonás. Felfoghatatlan, hogy a rendőrség miért nem volt képes megvédeni a saját embereit, miért szolgáltatták ki a rossz felszereléssel odavezényelt, tapasztalatlan vidéki rendőröket a tömeg kényének, kedvének. A Kormos Valéria könyvéhez írt előszóban leírom: mivel a miniszterelnök elismerte, hogy ő utasította a rendőrséget, biztos tudja, hogy pontosan mire utasította a rendvédelmi erőket, miért volt a munkájukkal elégedett.

A könyv december 11-i premierjén kisebb botrányt okoztak ugyanazok az elemek, akik szeptember 17-én este, háromnegyed tízkor „átvezették” a tömeget a Kossuth térről a televízió épülete elé, a rendőrség tudtával, de minden biztosítás nélkül. 

S. M.: A könyvbemutatón felmerült bennem a kérdés, hogy ezeknek az embereknek, akikről tudjuk, hogy „hangadó forradalmárok”, és előszeretettel hergelik a tömeget, soha nem kellett olyan bánásmódot elszenvedniük, mint azoknak az ártatlan fiataloknak, akik  gyakran csak „rossz helyen, rossz időben” voltak az utcán a 2006. szeptember 17-ét követő napokban. Hogyan fordulhat elő, hogy a Szabadság téri fiaskó miatt feltüzelt rendőrök tizennyolc-tizenkilenc éves lányokat és fiukat ”gyűjtöttek be”, akiket brutálisan meg is vertek, s utána a bíróság még el is ítélte őket? Közben a radikális „népvezéreket”, akiket mindannyian ismerünk, ha őrizetbe is vették, fél órán belül mindig kiengedték, az egyiküket pedig fél évig nem tudták elfogni? Hogyan tűrhette tétlenül a rendőrség, hogy ugyancsak ő, arra szólítsa fel a hallgatóságát: mindenki húzzon csuklyát a fejére és úgy randalírozzon?

Vissza

Szakma | Közélet | Galéria | Fórum | Vendégkönyv | Levélírás | Fejlesztette: CENTER.HU Kft.